Betegségek esetén

Aki annyira beteg, hogy ágyban kell maradnia, az ne menjen szaunázni sem. Az akut betegek, különösen, ha lázasok, ha a belső szerveik, pl. a szív, az erek gyulladt állapotban vannak, és azok a betegek, akik még nem gyógyultak ki a tüdőbetegségből, ezen kívül az akut rákbetegek és az agyvérzést elszenvedett páciensek nem szaunázhatnak. Ha olyan elváltozások érték a szívet, hogy ezek következtében nyugalmi állapotában sem megfelelő a szívműködés, vagy, ha előrehaladott érbetegsége van valakinek, különösen az agyban, vagy a szívben, ebben az esetben sem szabad szaunázni.

Némely betegség esetén annak súlyossága, foka és stádiuma függvényében a szaunázásról csak az a kezelő orvos hozhat döntést, aki a leleteket kiállította.

Ha például a magas vérnyomás befolyásolható, úgy a szauna melege, feltéve, ha kellő óvatossággal történik a lehűtés, csökkentő hatású. A sok funkcionális szívpanaszról Halhuber professzor azt állítja, hogy ezeket említő páciensek szívbetegség nélküli "szívbajosok", és feltétlenül szaunázzanak.

A perifériás keringési zavarok általában jól gyógyíthatók. Az asztmás és a hörghurutos betegségekről már volt szó; ezeknél, valamint a felső légutak egyéb krónikus, hurutos megbetegedései (krónikus nátha stb.) mindegyikénél javasolt a helyesen alkalmazott szaunafürdőzés.

A (nem aktív) krónikus reuma esetén, de az izomreumánál is, mint említettük, segít a szaunázás, mert eredményeképpen javul a mozgékonyság, csökkennek a panaszok, de ugyanez elmondható az artrózis- és a porckorong panaszoknál. Csökkenti az ideggyulladásokra (isiász) és a "hexencsúz"-ra való hajlamot.

Mindenképp meg kell említeni az visszérbetegséget, mert sok embert érint. Ha (már) elmúlt a vénák gyulladása, a beteg szaunázhat. Ügyelni kell arra, hogy a szaunában ne lógatva tartsa a lábát és a szaunakabinból való kilépés után hideg vízzel azonnal mosakodjon meg.

Elhízás esetén csak segítő hatása van a szaunának (vízelvonás), a kóros soványságnál pedig kissé javítja az étvágyat. Működésbeli zavarokra is, amelyek a vegetatív idegrendszer helytelen irányításával vannak összefüggésben, kedvező hatású lehet a szaunázás ("ideges gyomor", "ideges szív").

A sokszorosan gyógyító hatású, rendszeres szaunafürdőzést bizonyos betegségek esetén nem szabad lebecsülni. A klinikai szanatóriumokban a szauna ezért jelentős szerepet játszik. A szaunázás "gyógyító javallatainak" sokfélesége és sokoldalúsága arra a tényre vezethető vissza, hogy a szaunázás aspecifikus gyógyító szer. A szauna támogatja a szervezetet azon törekvésében, hogy leküzdje a betegségeket.

A szaunázás legnagyobb értéke széles körű hatásának tulajdonítható, amelyet a "betegséget megelőző állapotok" és az első működési zavarok leküzdésében fejt ki, mégpedig olyan esetekben, amelyek bizonyos körülmények között fellépő betegségekhez vezetnek. "Van olyan ember manapság, aki még teljesen egészséges?", tehetnénk fel a kérdést, és ezzel utalunk is az egészségnek az életkörülmények és a szokások miatt kialakult fenyegetettségére. Ezek azok a szempontok, amelyek következtében nő a szaunázás iránti igény, és egyre több embernek kellene kihasználnia a szaunázás egészségvédő hatásait.

Napjainkban sokat beszélnek a betegségek pszichoszomatikus szemléletmódjáról, az ember lelki és élményszférájának, valamint a testi egészség, ill. a betegségek összefüggéseiről. A pszichikailag pihentető, áthangoló hatású szaunázás, mint élmény, ilyen összefüggésben kedvezően hat. Ezért a szaunázás különösen korszerű terápia és megelőzés.